Moszkva tér
Megnézem az előzetest 1989 tavasza. Az ország változás előtt áll, és minden területen kapkodás van. Petya épp a tizennyolcadik születésnapját ünnepli, és épp érettségi előtt. A haverjaival — Rojállal, Kiglerrel, Csömörrel — szombat esténként a Moszkván találkoznak, összeszedik a bulicímeket, aztán fel a hegyre, buliról bulira, hajnalban pedig vissza a térre egy reggeli hamburgerre. A ballagást kaotikus érettségi követi: az 1945 utáni történelemtételeket eltörölték, a magyar tételt Rojál apja megszerzi, a síkhülye Kiglert átengedik matekból. Rojál közben felajánlja Petyának, hogy beszállhat egy vonatjegy-hamisító üzletbe. Jön a pénz, a lányok, a piros Zsiguli és a nagybetűs élet.
A film Török Ferenc egyetemi vizsgafilmje. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Simó Sándor 1995-ben indított rendezőosztályába járt, oda, ahová Hajdu Szabolcs, Pálfi György, Groó Diána, Miklauzic Bence, Erdélyi Dániel, Fazekas Csaba és Fischer Gábor is — abba az osztályba, amelyik a mesterük záró mondata („Na, itt a madzag vége!") után Madzag Filmegylet néven maradt együtt, és amelyik néhány év alatt átrendezte, hogyan néz ki egy magyar film. A Moszkva tér volt az első ezek közül, amelyik igazán megtalálta a közönséget.
Hogy miért lett belőle kultuszfilm, arra van egy nagyon konkrét magyarázat. A párbeszédek jelentős része improvizáció — Pápai Erzsi egy interjúban mondta el, hogy a forgatókönyv hiánya csak életszerűbbé tette a jeleneteket. Ezért van az, hogy szinte minden mondat egyszerre hiteles és jópofa, és ezért vált belőlük szállóige. A sok kézikamerás felvétel, a csalamádés hamburger, az egyforintos fagylalt és a piros Zsiguli pedig együtt hozza vissza egy korszak életérzését. Közben a tévéből a Lánchídi csatáról, Kádár János haláláról és Nagy Imre újratemetéséről szólnak a hírek — a rendszerváltás végig ott zajlik a háttérben, csak épp senkit nem érdekel a képen belül. A film valódi tétje ez: hogy a történelem legnagyobb pillanatai mellett is elsősorban azt éljük meg, ami velünk történik.
A most látható kópia a Magyar Nemzeti Filmalap hosszú távú filmrestaurálási programjában készült, amely 2017-ben indult. A Moszkva térből addig csak karcos kópiák és részlettelen SD-hordozók léteztek. A munkát a Magyar Nemzeti Filmarchívum irányításával a Magyar Filmlabor végezte, a Magyar Operatőrök Társasága közreműködésével; a hangot Zányi Tamás hangmester restaurálta, a színvilág felújítását az eredeti képnegatívról Garas Dániel operatőr irányította, a szupervíziónál pedig ott volt Török Ferenc is. A restaurálást Fazekas Eszter vezette. Ez ritka szerencse: a filmet a saját alkotói hozhatták rendbe.
A film a 2001-es Magyar Filmszemlén a legjobb első filmnek járó díjat és a közönségdíjat is elnyerte, Pápai Erzsi pedig a legjobb női epizódszereplőét; Antwerpenben a rendezés kapott díjat. A mozikban százhúszezren látták — és azóta nőtt fel legalább egy nemzedék, amelyik idézi.