Kárhozat

A Kárhozat főhőse, Karel olyan ember, aki pontosan tisztában van saját életének kilátástalanságával. Egy sivár, esőáztatta világban él, ahol a mozgástér beszűkült, a lehetőségek előre elhasználtnak tűnnek. Mégis belép egy újabb történetbe: beleszeret egy kocsmában fellépő énekesnőbe, noha pontosan tudja, hogy ez a kapcsolat sem hozhat megváltást. Karel nem áltatja magát, nem vár boldog fordulatot — mégis cselekszik. Van benne egy belső kényszer, amely erősebb józan világlátásánál: az ellenállhatatlan vonzódás, amely újra és újra ugyanabba a vesztes pozícióba sodorja vissza.

A Kárhozat döntő fordulópont Tarr Béla pályáján: ezzel a filmmel zárul le végleg a korai, szociografikus-realista korszak, és indul el a későbbi, radikálisan stilizált, időt és teret újraszervező Tarr-univerzum. A film már a hosszú beállítások, a hangsúlyos hangkulissza, a minimalizált cselekmény és a mitikus ismétlődés logikája szerint épül fel. A Kárhozat nem társadalmi drámaként, hanem sorsfilmként működik: a külső világ mintha Karel belső állapotának kivetülése lenne. A nemzetközi fesztiválsikerek ettől a ponttól kezdve Tarrt a kortárs szerzői film egyik meghatározó alakjává tették, és innen vezet az út a későbbi nagy művek felé, ahol az ember már nemcsak a körülmények, hanem maga az idő foglya is.

A filmalkotást a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt biztosította.