Nincs más választás

Man-su évtizedek óta a helyi papírgyár megbecsült dolgozója. A koreai álmot éli: feleségével, két gyerekükkel és két kutyájukkal tágas családi házban élnek, ahol a bonsai fák csinosítgatása tölti ki a szabadidejét. A gyár új tulajdonosa azonban a modernizáció jegyében leépítésbe kezd, és kisvártatva Man-su is az utcán találja magát. A kezdeti eltökélt munkakeresést kétségbeesés váltja fel: egy idő után már a háziállatok fenntartása is éppúgy problémát jelent, mint a jelzáloghitel rendszeres törlesztése. Megalázó helyzetek sorozata végül Man-su-t minden határt áthágó lépésekre készteti.

Park Chan-wook új filmje, a Nincs más választás (Eojjeolsuga eobsda) fekete humorral és könyörtelen pontossággal mesél a modern túlélés erkölcsi csapdáiról. Főhőse egy középkorú férfi, aki állása elvesztése után egyre szélsőségesebb döntésekbe sodródik, miközben a film groteszk tükröt tart a versenyalapú kapitalizmus, a munkanélküliség és az egzisztenciális szorongás elé. Thriller és szatíra egyszerre: abszurd, feszült és végig kiszámíthatatlan.

A kritika Park Chan-wook egyik legélesebb társadalmi kommentárjaként ünnepli a filmet, a rendezést „precíznek és gonoszul intelligensnek” nevezve. A Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott alkotás Dél-Korea hivatalos Oscar-nevezése, és három Golden Globe-jelölést is kapott, ami ritka visszaigazolása a film nemzetközi súlyának.

Az Oldboy, A szobalány és a Decision to Leave rendezője ezúttal is magabiztosan bánik a műfajokkal: vizuálisan kifinomult, erkölcsileg nyugtalanító filmet készít, amely nem kínál megnyugtató válaszokat. A Nincs más választás azoknak szól, akik szeretik, ha egy film szórakoztat, provokál — és sokáig nem enged el.