80 dühös újságíró

A 80 dühös újságíró személyes és belső nézőpontból követi végig a 2020-as Index-krízist, amikor az ország egyik legnagyobb szerkesztősége egy emberként állt fel a független működés ellehetetlenülése miatt. A film rendezője, Földes András – aki maga is a közösség tagja volt – öt éven át dokumentálta a történetet, így a néző nem utólagos értelmezéseken, hanem közvetlenül megélt helyzeteken, döntéseken és kríziseken keresztül lát rá arra, hogyan működik egy szerkesztőség a hatalmi nyomás alatt. A történet egyszerre követi a közösség egészét, valamint két kulcsfigurát: Munk Veronikát, aki egy informális vezetőből a szerkesztőség meghatározó alakjává válik, és Bodolai Lászlót, akinek ellentmondásos szerepe a néző értelmezésére marad. A film nemcsak a felmondás drámai pillanatát rögzíti, hanem azt is, ami utána következik: a Telex megalapítását, a belső feszültségeket, és egy új működés lassú kialakulását.

A film különlegessége, hogy ritkán látható közelségből mutatja meg a sajtószabadság kérdését mint mindennapi, emberi tapasztalatot: nem elvont politikai fogalomként, hanem döntések, konfliktusok és kapcsolatok hálójaként. Formanyelvében a dokumentumfilm több rétegét ötvözi – megfigyelő jeleneteket, archív felvételeket, interjúkat és reflexív, önmegjelenítő narrációt –, miközben helyenként a thriller és az oknyomozás feszültségét idézi. A film jelentős nemzetközi érdeklődés mellett készült, magyar állami támogatás nélkül, és számos rangos fesztivál – köztük a CPH:DOX, a Thessaloniki International Film Festival, a One World Film Festival és a DOK.fest München – programjába kapott meghívást. A 80 dühös újságíró nem lezárt történetet kínál, hanem egy folyamatot tesz láthatóvá: azt, hogyan próbál egy közösség megmaradni és újraformálódni akkor, amikor a működésének alapfeltételei kérdőjeleződnek meg.