Apám lánya

Podhradská Lea Apám lánya (My Father’s Daughter, 2025) egy 77 perces, magyar–szlovák koprodukcióban készült kreatív dokumentumfilm, amely egyszerre családi nyomozás és lélektani utazás. Huszonhét évvel ezelőtt eltűnt egy fiatal nő Szlovákiában, és a család – a környezetével együtt – gyakorlatilag soha nem kereste. Évtizedekkel később a húga, maga a film rendezője, kamerával indul utána, hogy kiderítse, mi történt vele, és közben azt is megértse, miért vált az eltűnés a családi emlékezet vakfoltjává.

A film egy erős dramaturgiai triggerrel indul: hosszú idő után levél érkezik az eltűnt nővértől, ám a család a levelet – a címmel együtt – egyszerűen kidobja. Ez a jelenet kijelöli a történet valódi tétjét: nem pusztán az a kérdés, hogy „meg lehet-e találni” valakit, hanem hogy egy eltűnés hogyan válik tabuvá, hogyan lesz az áldozatból kimondatlan bűnbak, és miként öröklődik tovább a hallgatás mint túlélési stratégia.

Formailag az önreflexív narráció és a személyes jelenlét adja a film gerincét. Podhradská Lea nem külső megfigyelőként van jelen, hanem saját családja történetének résztvevőjeként, így a keresés során folyamatosan egymásnak feszülnek az emléktöredékek, a különböző igazságverziók és a kimondatlan lojalitások. A film a true crime jellegű kiindulópontból fokozatosan egy sokkal összetettebb kérdés felé mozdul el: ki mit bír el, ki mit tagad, és milyen árat fizet egy család azért, hogy ne kelljen szembenéznie a saját felelősségével.

Tematikusan az eltűnés, az intézményi és családi vakfoltok, valamint a női kiszolgáltatottság kerül fókuszba. A történet tágabb társadalmi rétegeket is megnyit: az emberkereskedelem, az áldozatok láthatatlanná válása, valamint a posztszocialista kelet-európai közeg tapasztalata mind beépül a személyes narratívába. A film több országban, Szlovákiában és Spanyolországban is forgott, ami tovább erősíti ezt a transznacionális dimenziót.

Az Apám lánya világpremierje a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon volt, ahol elnyerte a legjobb magyar dokumentumfilm díját. Ezt követően bekerült a Magyar Filmszemle versenyprogramjába is. A fesztiválpálya és a szakmai kontextus egyaránt azt jelzi, hogy a film nemcsak személyes, hanem nemzetközileg is releváns témát szólaltat meg.

Podhradská Lea dokumentumfilm-rendezőként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett, korábban interdiszciplináris társadalomkutatással foglalkozott. Az Apám lánya az első egész estés filmje, amely több nemzetközi fejlesztési programban és workshopon formálódott, mielőtt elkészült. Saját nyilatkozatai szerint a filmkészítés számára kísérleti tér: olyan személyes kérdéseket keres, amelyek túlmutatnak az egyéni történeten.

A kritikai fogadtatás kiemeli a film intimitását és bátorságát: azt, ahogyan a rendező vállalja a személyes érintettséget, miközben nem zárja be a történetet a magánszférába. Több kritika „csontig hatolóan őszinte”, „magánnyomozásból kibomló társadalmi látleletként” ír róla, és hangsúlyozza, hogy a film egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan a családi hallgatás mechanizmusait teszi láthatóvá.