Csendes barát
A marburgi egyetem botanikus kertjében áll egy ginkgófa, és miközben az emberek őt figyelik, ő is figyeli őket. A film három korszakot mesél el, és mindháromban ez a fa a közös: 1908-ban Grete, az egyetem első női hallgatója kezd fényképezni és botanikát tanulni; 1972-ben Hannes; 2020-ban pedig Tony, a Hongkongból érkezett idegtudós. Hárman soha nem találkoznak — egyedül a fa látja mindhármukat.
Enyedi Ildikó ráadásul mindhárom korszakot más hordozóra vette fel. Grete szigorúan rendezett világa fekete-fehér, harmincöt milliméteres; Hannesé tizenhat milliméteres és párás; Tony magánya éles digitális kép. A film tehát nem csak elmeséli, hogy háromféle idő van, hanem fizikailag más anyagból is van kirakva. A szereplők — akárcsak a kert növényei — mind kívülállók, akik kapcsolódásra vágynak.
Enyedi Ildikó kísérleti rövidfilmekkel kezdte a Balázs Béla Stúdióban, az első nagyjátékfilmje, Az én XX. századom pedig 1989-ben Cannes-ban megkapta az Arany Kamerát, a legjobb első filmnek szóló díjat. Ezt követte a Bűvös vadász, a Tamás és Juli, majd 1999-ben a Simon mágus — és utána tizennyolc évig nem készített egész estés filmet, közben az HBO Terápia című sorozatán dolgozott. A visszatérése a Testről és lélekről volt 2017-ben: Arany Medve Berlinben, majd Oscar-jelölés a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Négy évvel később következett A feleségem története, Füst Milán regényéből.
A Csendes barát 2025 szeptemberében a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, és hat díjat hozott el onnan: köztük a FIPRESCI-díjat, a Green Drop- és az Edipo Re-díjat, Luna Wedler pedig a legjobb feltörekvő színésznek járó Marcello Mastroianni-díjat kapta. Azóta bekerült az Európai Filmdíj jelöltjei közé, és Magyarország ezt a filmet nevezte a legjobb nemzetközi film Oscar-díjára. A szűkített listát december 15-én hirdetik ki, a gálát 2027. március 14-én tartják. Magyarországon 2026 januárjában került a mozikba, és azóta több mint ötvenezren látták.
A kritikák leginkább a mai szálat emelik ki: Tony Leung Chiu-wai jelenlétéről írnak a legtöbbet, és többen ezt tartják a film legerősebb harmadának. A Variety teljességgel elbűvölőnek nevezte, az Austin Chronicle öt csillagból négyet adott rá. A visszatérő fenntartás a tempó: a játékidő próbára teszi a türelmet, és akadt kritikus, aki szerint Enyedi önfegyelme néhol a fojtogatásig visszafogott. Érdemes tehát tudni, hogy ez lassú film — és hogy pontosan ebből él.
→ IMDb adatlap