A dombok halvány képe

A dombok halvány képe (Tôi yama-nami no hikari / A Pale View of Hills, 2025) egy idős japán özvegyasszony, Etsuko emlékei köré épül, és két idősík között mozog: az 1980-as évek Angliája, ahol Etsuko fiatal lányával, Nikivel beszél múltbeli életéről, és az 1950-es évek Nagaszakija, ahol a háború utáni újjáépítés árnyékában megismerkedik egy titokzatos fiatal anyával, Sachikóval. Ahogy a lánya faggatja, úgy szivárognak elő az emlékek — és velük együtt az a gyanú is, hogy az emlékezés sosem ártatlan, és hogy minden elbeszélt történet legalább annyit rejt, amennyit felfed.

A film Kei Ishikawa rendezése Kazuo Ishiguro 1982-es, azonos című debütregényéből — amely egyben a Nobel-díjas szerző legelső, és mind a mai napig egyik legelliptikusabb könyve. Ishiguro maga executive producerként és a forgatókönyv konzultánsaként dolgozott a filmen, közeli együttműködésben a rendezővel.

A képi világot a lengyel Piotr Niemyjski jegyzi, aki Ozu és Naruse háború utáni filmjeinek festői hagyományára hangolja a kamerát; a zenét Paweł Mykietyn szerzte, és a film keretét meglepő módon a New Order 1981-es „Ceremony" című száma adja. Az adaptáció 2025 májusában a Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában mutatkozott be, és azóta több nagy fesztiválon — Toronto, London, Sanghaj, Tajpej — is szerepelt. Lassú, visszafogott, ambivalens mű a hazáról, a migrációról, az anyaságról és arról, hogy mit tudunk — vagy mit akarunk tudni — a saját múltunkról.