Az Arany Spatula
Megnézem az előzetest Zabpehely, víz, só — három hozzávaló, és világbajnoki cím a tét. A skót felföld egy álmos falujában, Carrbridge-ben évente egyszer felbolydul az élet: a világ minden tájáról érkeznek versenyzők a zabkásafőzés világbajnokságára. A film középpontjában Charlie Miller áll, a verseny öregedő, megfáradt, mégis rendíthetetlen szervezője, aki romló egészsége mellett egyetlen cél felé tart: biztosítani a bajnokság — és a maga örökségének — jövőjét, mielőtt átadja a helyét. Körülötte a falu különcei és a kihívók nyüzsögnek, akik a legegyszerűbb alapanyagokból próbálnak valami emlékezeteset alkotni; a jutalom az áhított trófea, az arany spatula.
A film rendezője, Constantine Costi görög-ciprusi származású ausztrál alkotó, akinek pályája eddig jórészt az operához kötődött — díjazott rendezőként és librettistaként dolgozik. A zabkásáról szóló dokumentumfilm így szokatlan kitérő az életművében, a kézjegye mégis félreismerhetetlen: a gondosan komponált, szimmetrikus képek és a falu mesés, már-már Wes Anderson-i megjelenítése a hétköznapi témát is finoman emelkedetté teszi.
Világpremierje 2025 tavaszán volt a koppenhágai CPH:DOX-on, majd bemutatták a Sydney-i és az edinburgh-i fesztiválon is, mielőtt ősszel a brit mozikba került. A kritika meleg, derűs közönségfilmként fogadta, amely a humort és az érzelmet ugyanolyan arányérzékkel adagolja, mint versenyzői a hozzávalókat. A zabkása ürügyén valójában a közösségről, az öregedésről és a búcsúról szól — arról, hogyan találhat valaki értelmet a legkisebb dolgokban. Akadt bíráló, akinek kissé súlytalan maradt, a többség mégis épp a szelíd léptékét szerette meg benne.