Tűz a tengerparton

Az elvált nőnek, Montsénak két gyermeke van, akik már régóta nem törődnek vele. Most rendhagyó összejövetelre készül a Costa Brava-i otthonában, és semmi, de semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy egy utolsó hétvégét a családjával töltsön. A rokoni találkozó azonban káoszba fullad, és hamar előtörnek az indulatok.

„Casa en flames” (2024) Dani de la Orden rendezésében egy provokatív, fekete humorral átszőtt családi dramedy, amely montázsként bontja ki a felszínes mediterrán idill mögötti feszültségeket. A történet főhőse, Montse (Emma Vilarasau), elvált, két felnőtt gyermek anyja, és már régóta vár egy kellemes hétvégére a Cadaqués-i házban – ám a nyaralóhelyből hamar az elfojtott sérelmek és családi titkok felégetésének terepe lesz. A festői tengerparti táj, a fény minden benyomása kontrasztot alkot a belső káosszal, és a sötét humorral kevert feszültség pillanatai intelligensen csapnak át mély érzelmi ütközésekké.

Dani de la Orden ezúttal komolyabb hangvételben szól a burzsoá társadalomról, ahogy saját bevallása szerint „minél pofásabb társadalmi környezet, annál hatásosabban lehet kiélezni a konfliktust”. A film kritikus és közönség kedvenc lett: a Feroz-díjaknál elhozták a legjobb vígjáték, legjobb színésznő (Vilarasau) és legjobb forgatókönyv kategóriát, valamint Emma Vilarasau a Gaudí-díjat is megkapta. A keserédes, ugyanakkor szórakoztató film olyan karaktereivel és fricskáival tűnik ki, amelyek a családi viszonyok legigazibb, legdurvább oldalát világítják meg – miközben a komédia könnyedsége sosem hagyja elszabadulni a hangulatot. Egyszerre nevetünk, és kínunkban is elgondolkodunk azon, mit jelent egy családot egyben tartani – és meddig megy el egy anya azért, hogy ne essen szét, ami valaha otthon volt.