Találkozás a Buddhával
Megnézem az előzetest György-Kessler Márta dokumentumfilmje a 16. Karmapa, Rangjung Rigpe Dordzse életének és nyugati hatásának történetét követi végig. A Karmapa intézménye a tibeti buddhizmus legrégebbi tudatos reinkarnációs vonala; a dalai lámával szemben, aki politikai és spirituális vezető egyszerre, a Karmapa tisztán spirituális és tanítói szerep — a karma kagyü iskola legfőbb irányítója, akit hívei „élő Buddhaként" és a „jógik királyaként" tiszteltek. Rangjung Rigpe Dordzse személyes missziójává vált, hogy a karma kagyü hagyomány ne csupán túlélje a tibeti menekülést, hanem világméretű mozgalommá váljon.
A film középpontjában egy különös kulturális találkozás áll: a 16. Karmapa első nyugati tanítványai Ole és Hannah Nydahl voltak, egy dán házaspár, akikkel Nepálban találkozott, és akiket 1972-ben megbízott, hogy vigyék el a buddhizmust a Nyugatra. A pár öt évtizeden át dolgozott a karma kagyü tanítások terjesztésén, meditációs központok százait alapítva Európától Amerikán át Oroszországig. Ole Nydahl 2026 májusában hunyt el — néhány héttel a film magyarországi bemutatója előtt.
György-Kessler Márta filmje archív felvételekre, személyes visszaemlékezésekre és ritkán látott anyagokra épül. Nem kívülről próbálja magyarázni a buddhizmust, hanem azoknak az embereknek a tapasztalatán keresztül közelít hozzá, akik életük meghatározó eseményeként élték meg a Karmapával való találkozást. A rendező sok teret hagy arcokon, csendeken, meditációs helyzeteken; a film ritmusa szándékosan lassabb, szemlélődőbb, mint a klasszikus életrajzi dokumentumfilmeké. Különösen érzékenyen mutatja meg azt a kulturális átmenetet, amikor a hatvanas-hetvenes évek nyugati ellenkultúrája vallási és spirituális válaszokat kezdett keresni Ázsiában — és talált egy mestert, aki maga is megkereste a Nyugatot.
A film világpremierje a 2025-ös Millennium Docs Against Gravity fesztiválon volt, ezt követően szerepelt a Budapest International Documentary Festival és a Dharamshala International Film Festival programjában is. A kritikai visszhang elsősorban a film nyugodt, nem didaktikus hangvételét és az archív anyagok erejét emelte ki.