Oxana

Okszana Sacsko, a frissen érettségizett ukrán festőnő egyre nagyobb dühvel szemléli hazájában és Oroszországban a nők szexuális kizsákmányolását, a diktatúra virágzását és a vallási vezetők elnyomó hatalmát. Okszana a művészet eszközével próbál harcolni a fennálló rendszer ellen, és vezetésével megalakul a radikális feminista csoport, a FEMEN. Tagjai provokatív módon, a testüket fegyverként használva demonstrálnak. Életük veszélybe kerül, amikor látványos sikereikre a politikai vezetők is felfigyelnek.

Az Oxana nem csupán egy aktivista portréja. Egy elszánt, fiatal nő története, aki próbálja újra definiálni önmagát, és megváltoztatni az őt körülvevő igazságtalan világot. Az érzékeny, de ugyanakkor forradalmi hevülettel teli filmet részben Budapesten, magyar stáb közreműködésével forgatták.

A film különlegessége, hogy személyes és politikai síkokon egyszerre mozog: miközben nyomon követhetjük Okszana radikalizálódásának útját, bepillantást nyerünk belső vívódásaiba is – a hit, a test, a szabadság és a művészet ellentmondásos viszonyába. Hogyan válik egy vallásos neveltetésű ikonfestőből nemzetközi szinten ismert aktivista, aki félmeztelen tüntetésekkel hívja fel a figyelmet a patriarchális rendszerek visszaéléseire?

A FEMEN akciói, amelyek gyakran templomokban, bíróságokon vagy politikai eseményeken történnek, világszerte megosztó visszhangot váltottak ki. A film e kontextusban nem ítélkezik, hanem megmutat: a testi szabadság és a provokáció eszköze hogyan válhat politikai üzenetté – és hogyan kezdik el a hatalmi rendszerek üldözni azokat, akik túl hangosan kérdeznek vissza.

Okszana sorsa tragikus fordulatot vett: évekkel később, emigrációban, Párizsban lett öngyilkos – a film ennek tudatában még hangsúlyosabban tárja elénk a bátorság és a sebezhetőség törékeny egyensúlyát. Az Oxana nem hőskultuszt épít, hanem hús-vér emberként mutat be egy nőt, akinek a teste és a hangja egyszerre lett kifejezőeszköz és célpont.

Charlène Favier rendezése egyszerre lírai és nyers, politikai és személyes. Az Oxana nemcsak korrajz, hanem tükör is – nekünk, nézőknek, hogy mit kezdünk az igazságtalanság láttán: elfordulunk, vagy felszólalunk.