Sátántangó

A Sátántangó egy minden hasznos termelésből kiesett, pusztulásra ítélt mezőgazdasági telepen játszódik, ahol az itt élők számára már feloldódott minden korábbi viszonyítási pont. Az idő nem előrehalad, hanem körkörösen ismétlődik: eső, sár, évszakok, mozdulatlan várakozás. A szereplők egyetlen közös vágya a menekülés, amely kicsinyes, egymás ellen szőtt tervekben ölt testet — mindannyian abban az illúzióban élnek, hogy a másik kijátszásával megszabadulhatnak ebből az állapotból. A tervek azonban rendre kudarcba fulladnak: a bizalmatlanság, az önbizalom hiánya és a bénító passzivitás megbénítja a cselekvést. A közösség valójában egy megváltóra vár, egy Messiásra, aki értelmet ad az időnek, irányt mutat, és feloldozza őket a lassú erkölcsi és fizikai leépülés alól — még akkor is, ha ez a várakozás eleve öncsalásra épül.

A Sátántangó Tarr Béla és Krasznahorkai László együttműködésének egyik csúcspontja, amely radikálisan újradefiniálta a filmes idő fogalmát. A több mint hétórás játékidő, a hosszú, koreografált beállítások és a minimalizált cselekmény nem puszta formai gesztusok: a nézőt is ugyanabba az időtapasztalatba kényszerítik bele, amelyben a szereplők vergődnek. A film nem történetet mesél, hanem egy zárt világ működését teszi átélhetővé, ahol a hit, a hatalom és a manipuláció szétválaszthatatlanul összefonódik. A Sátántangó mára a kortárs filmtörténet egyik megkerülhetetlen alapműve, amely Tarr életművének középpontjában áll. A film 4K restaurációját az Arbelos Films végezte a Magyar Filmlabor közreműködésével, lehetővé téve, hogy ez a radikális alkotás újra teljes vizuális és hangi erejében legyen hozzáférhető a mozinézők számára.

Író: Krasznahorkai László
Rendező: Tarr Béla
Zeneszerző: Víg Mihály
Operatőr: Medvigy Gábor
Vágó: Hranitzky Ágnes