Otthon, édes otthon
Otthon, édes otthon
Otthon, édes otthon
Otthon, édes otthon
Otthon, édes otthon
Otthon, édes otthon
Otthon, édes otthon

Otthon, édes otthon

Wojciech Smarzowski Dom dobry („Jó ház") című filmje már a címével is a rendező saját életművére utal vissza: az alkoholizmust brutálisan vizsgáló Dom zły (Rossz ház, 2009) ellenpárjaként érkezik, hogy most a lengyel otthonok másik tabuját, a családon belüli erőszakot vegye kamera elé.

A történet pofonegyszerű, és éppen ettől fájdalmas: Gośka (Agata Turkot) egy online ismerkedésen keresztül megtalálni véli az igazit Grzesiek (Tomasz Schuchardt) személyében – virágcsokrok, velencei lánykérés, tökéletes képeslap. A mesés felszín alól azonban lassan előtűnik egy minden ízében mérgező kapcsolat, amelyben a közös otthon a világ legveszélyesebb helyévé válik. Smarzowski nem vezet lineárisan: a forgatókönyvet maga írja, és szándékosan szaggatott, töredezett szerkezetet épít, amelyben a valóság, az emlékezet és az elhallgattatott trauma egymásba csúszik – a néző néha maga sem tudja eldönteni, hogy amit lát, megtörtént-e, vagy csak Gośka egyre fogyó lelkierejének vetületét nézi. A film két alternatív zárlatot is kínál, és tudatosan a nézőre hagyja, melyiket fogadja el: Poe Álom az álomban című versének idézett sorai ennek a lebegő bizonytalanságnak adják a kulcsát.

Formailag ez talán Smarzowski legambiciózusabb filmje: Paweł Tybora kamerája – a rendező állandó operatőre, Piotr Sobociński Jr. helyére lépve – szűk lakásbelsőkben, fakó fényekben dolgozik, Krzysztof Komander montázsa pedig szinte zenei ritmusban szabdalja az időt (utóbbi munkájáért 2026-ban Orzeł-díjat is kapott). A zenét Mikołaj Trzaska jegyzi, Smarzowski régi szerzőtársa, fojtott, recsegő hangzásokkal. A két főszereplő játéka a film igazi gerince: Turkot Gośka belső kiüresedését játssza el félelmetes pontossággal (Zbyszek Cybulski-díj), Schuchardt pedig egy olyan bántalmazót formál, akit a rendező szándékosan nem pszichologizál – a férfi motivációit sosem kapjuk meg, csak Gośka szemén keresztül látjuk, ahogy a „tökéletes párból" sadista szörnyeteg lesz.

A film Gdyniában mutatkozott be 2025 szeptemberében, majd a lengyel mozikban több mint kétmillió nézőt vonzott, elnyerte a 2026-os legjobb film- és rendező-Orzełt, és valódi társadalmi visszhangot váltott ki: a premiere hónapjában a bántalmazott nőknek szóló lengyel segélyvonalak és alapítványok (köztük a Feminoteka) jelentős forgalomnövekedést mértek. A kritikai fogadtatás megosztott maradt – sokan egyetértenek abban, hogy Smarzowski itt is a saját régi eszközeivel, a halmozott brutalitással és hiperbolával dolgozik, és hogy a film néhol a kimerültségig nyomja a nézőt –, abban viszont szinte egyöntetű a vélemény, hogy ez az egyik legfontosabb kortárs lengyel film arról, amit a „jó családok" fala mögé be szoktunk zárni.

IMDb adatlap
Letterboxd