Alpha

Alpha, a problémás 13 éves lány (Mélissa Boros) egyedülálló édesanyjával (Golshifteh Farahani) él. Amikor az egyik nap Alpha tetoválással a karján megy haza az iskolából, az egész világuk összeomlik, felszínre hozva a legmélyebb ellentéteket és félelmeket.

A kortárs francia mozi egyik meghatározó alakja, Julia Ducournau néhány évvel ezelőtt Arany Pálmát-nyert Titán című filmjével. A minden esetben a végletekig elmenő rendező legújabb alkotása ugyancsak a cannes-i versenyprogramban debütált, és ezúttal is egészen biztos, hogy megosztja majd a közönségét.

Az Alpha a rendező eddigi legérettebb és legsebezhetőbb filmjeként tűnik fel: egy nyers, érzékeny és bensőséges történet a test határairól, a betegséghez tapadó stigmáról és a túlélés árnyékos övezeteiről. A kritikusok kiemelik, hogy a film távol kerül a látványos „body horror” eszközeitől, és inkább csendes, mély emberi drámát épít. A színészek finom, mégis átütő játéka folyamatosan magához húzza a néző figyelmét, miközben a film erős allegóriaként működik a trauma és a függés természetére. Többen úgy fogalmaznak, hogy az Alpha „hézagokat üt az ember lelkébe”: nem harsány, hanem lassan emésztő, érzéki film, amely Ducournau pályáján új mélységeket nyit meg.