A búvóhely

A megtörtént eseményeken alapuló film a neves képzőművész Christian Boltanski családjáról szól. Miközben 1968 májusában Párizsban forradalmi zűrzavar uralkodik, a kilencéves Christophe izgatottan várja, hogy több időt tölthessen nagyszüleivel szeretett lakásukban. A kisfiú élvezi a vidám nagybácsik és az extravagáns odesszai dédnagymamája élénk jelenlétét. Miközben szülei csatlakoznak a történelmi tüntetésekhez, a család szembesül a saját múltjával, amikor egy megbecsült vendég búvóhelyet keres otthonukban.

A film alapjául szolgáló családtörténet Christian Boltanski életéhez kötődik, aki a 20–21. századi francia kortárs művészet egyik meghatározó alakja volt. Boltanski konceptuális művészként az emlékezet, az eltűnés, a halál és az archívum kérdéseit vizsgálta: installációiban gyakran használt talált fotókat, névtelen portrékat, ruhadarabokat és fényinstallációkat, mintha kollektív emlékműveket hozna létre ismeretlen életek számára. Művészete szorosan kapcsolódott a holokauszt utáni európai emlékezetkultúrához, és saját családi múltja – apja háborús bujkálása – is visszatérő motívum volt munkáiban.

A film történelmi háttere 1968 májusa, amikor Párizsban diákfelkelések és országos sztrájkok rázták meg Franciaországot, megingatva Charles de Gaulle rendszerét. A családi lakás zárt tere így két történelmi korszak metszéspontjává válik: a második világháború alatti rejtőzködés emléke és a ’68-as forradalmi utcai mozgalmak energiája találkozik benne.