Hamnet

A Hamnet Maggie O’Farrell világsikerű regényének adaptációja, amely finom érzékenységgel közelít Shakespeare világához – nem a mítosz, hanem a megélt tapasztalat felől. Az 1590-es évek Angliájában Agnes és William Shakespeare életébe enged betekintést, miután elveszítik tizenegy éves fiukat, Hamnetet. A történet nem események láncolataként bontakozik ki, hanem emlékezésként és jelenlétként: a gyász lassú mozgása, a kapcsolatok átrendeződése és az alkotás felé vezető belső út rajzolódik ki. A Hamnet a klasszikus irodalmi hagyományt élő, személyes tapasztalattá teszi, teret adva annak, hogy a veszteség, az emlékezés és az alkotás egymásba fonódó folyamatai kibomoljanak, anélkül hogy lezárnák vagy kijelölnék az értelmezés irányát.

A filmet Chloé Zhao jegyzi, aki Nomadland című filmjéért elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. Zhao itt is azt a letisztult, emberközeli filmnyelvet alkalmazza, amely pályájának meghatározója: a természet, a csendek és az idő tágassága érzékeny közeggé válnak, amelyben a szereplők belső folyamatai kibontakozhatnak. Kritikusok szerint „Zhao legérettebb és legszemélyesebb rendezése”.

A film érzelmi magját Jessie Buckley alakítása adja. Agnes figurája erős és sérülékeny egyszerre; Buckley játéka visszafogott, mégis mélyen ható. Egy korai kritika úgy fogalmaz: „Buckley jelenléte szinte észrevétlenül uralja a filmet.” William szerepében Paul Mescal érzékeny, pontos alakítást nyújt; Shakespeare itt emberként jelenik meg, aki figyel, keres, és lassan formálja át tapasztalatait. „Mescal játéka csendes, mégis rendkívül sűrű” – írta róla a brit sajtó.