Szerelmem, Marokkó

Maryam Touzani filmje Tangerben játszódik, egy olyan városban, ahol a spanyol és marokkói kultúra évtizedek óta egymásba csúszik. Főhőse María Ángeles (Carmen Maura), egy 79 éves spanyol nő, aki egész életét ugyanabban a lakásban élte le a Calle Málaga utcában. Amikor Madridból megérkezik a lánya, Clara (Marta Etura), azzal a szándékkal, hogy eladja a lakást és idősek otthonába költöztesse anyját, egy régi, kimondatlan konfliktus kezd lassan felszínre kerülni. María Ángeles számára a lakás nem egyszerűen ingatlan: emlékek, kapcsolatok, nyelv, város és identitás sűrűsödik benne össze. A film ebből a helyzetből indulva nemcsak anya és lánya kapcsolatát vizsgálja, hanem az öregedés, az autonómia, a vágy és az otthonhoz való ragaszkodás kérdéseit is — azt, hogyan próbál valaki méltósággal megmaradni önmagának akkor is, amikor a környezete már döntött helyette.

Maryam Touzani a Calle Málagá-ban is azt a finom, érzékeny filmnyelvet használja, amely korábbi munkáit is jellemezte. A történet nagy része lakásokban, belső udvarokon, kávézókban és Tanger szűk utcáin játszódik; a város nem háttér, hanem élő közeg, amely folyamatosan alakítja a szereplők viszonyait. Virginie Surdej operatőr képei meleg, természetes fényekkel dolgoznak, a kamera gyakran időzik arcokon, apró gesztusokon, tárgyakon. Touzani ritkán dramatizál túl helyzeteket: a film ritmusát inkább beszélgetések, hallgatások, hétköznapi mozdulatok adják. Carmen Maura alakítása különösen fontos része ennek a visszafogott építkezésnek — egyszerre makacs, ironikus, sérülékeny és érzéki figurát formál, akinek jelenléte végig meghatározza a film hangulatát.

A marokkói rendező Maryam Touzani az elmúlt évek egyik legfontosabb észak-afrikai szerzői filmes alkotójává vált. Első nagyjátékfilmje, az Adam (2019) Cannes-ban, az Un Certain Regard szekcióban mutatkozott be, míg a The Blue Caftan (Le Bleu du Caftan, 2022) a queer identitás, a házasság és a vallás kérdéseit vizsgálta egy marokkói szabóműhely történetén keresztül; a film Cannes-ban a FIPRESCI-díjat nyerte el, majd Marokkó Oscar-nevezettje lett. A Calle Málaga Touzani első spanyol nyelvű rendezése, amely részben saját családi emlékeiből és nagymamája történetéből építkezik. A film egyszerre folytatása korábbi témáinak — intimitás, elhallgatás, társadalmi szerepek — és nyitás egy tágabb, mediterrán kulturális tér felé.

A film világpremierje a 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Spotlight szekciójában volt 2025 augusztusában, ahol elnyerte a közönségdíjat. Ezt követte a torontói bemutató, majd a Mar del Plata Nemzetközi Filmfesztivál, ahol több díjat is kapott, köztük a legjobb film díját és Carmen Maura színészi elismerését. Később szerepelt Rotterdamban, Palm Springsben, a Sofia International Film Festival programjában, valamint a 2026-os Málaga Filmfesztivál nyitófilmje lett. A kritikai visszhang elsősorban Touzani érzékeny rendezését és Carmen Maura alakítását emelte ki; sokan Pedro Almodóvar nőalakjaihoz és a mediterrán melodráma hagyományához kapcsolták a filmet, azzal a különbséggel, hogy itt minden visszafogottabb, csendesebb és hétköznapibb léptékben történik. A kritikák gyakran hangsúlyozzák, hogy a Calle Málaga az öregedést nem veszteségként, hanem továbbra is vággyal, szabadsággal és humorral teli életállapotként mutatja meg.