Pipás

A Pipás Goldberg Emília első nagyjátékfilmje, amely a legendás alföldi bérgyilkos történetét egy szűk, mégis feszültséggel teli keretben meséli el. Pipás Pista a magyar népi emlékezet egyik legsötétebb, félig mítosszá vált alakja: nőnek született, férfiként élő alföldi bérgyilkos, aki erőszakos férjek „eltüntetéséből” építette hírnevét. A film a harmincas évek végén, a szegedi Csillag börtön falai között játszódik, ahol a kivégzésére váró Pipás (Török-Illyés Orsolya) és a börtönlelkész lánya, Irma (Stork Natasa) között fokozatosan alakul ki egy kapcsolat. Goldberg Emília ezt a legendát nem kibontja, hanem visszaveszi: zárt térbe sűríti, ahol a múlt folyamatosan jelen van, de ami történik, az két ember között történik, itt és most. A film visszafogott dialógusokkal, koncentrált térrel és erősen jelenlétalapú játékkal dolgozik, inkább belső folyamatokra figyelve, mint a bűntörténet részleteire.

A film jelentősége részben abban áll, hogy egy erősen mitologizált magyar történelmi alakot egy intim, kortárs nézőpontból közelít meg, és a hangsúlyt az identitás, a vágy és a megváltás lehetőségének kérdéseire helyezi. Goldberg Emília korábban rövidfilmekkel és fejlesztési programokban (például a Karlovy Vary-i First Cut+) tűnt fel, a Pipás pedig több nemzetközi fórumon is megjelent, köztük a Cottbusi Filmfesztivál versenyprogramjában. A kritikai visszhang elsősorban a film atmoszféráját, vizuális fegyelmét és a két főszereplő közötti finom, rétegzett dinamikát emeli ki, miközben azt is hangsúlyozza, hogy a film tudatosan kerüli a szenzációhajhász megközelítést. A Pipás így egyszerre történelmi ihletésű dráma és erősen jelen idejű film: egy zárt világban játszódó történet, amely a szabadság, a test és az önazonosság kérdéseit vizsgálja – visszafogottan, de következetesen.