A szeretet, ami megmarad
Megnézem az előzetest Ástin sem eftir er (A szeretet, ami megmarad, 2025, 109 perc) Hlynur Pálmason filmje egy izlandi család egyetlen évét követi végig — annak az évnek, amelyben a szülők, Anna (Saga Garðarsdóttir), egy elismerésért küzdő képzőművész és Magnús (Sverrir Guðnason), a tengeren dolgozó halász, mindhárom gyermekükkel együtt szembesülnek azzal, hogy a házasságuk — anélkül, hogy bármi nagy konfliktus tört volna ki — egyszerűen elfogyott.
A film nem mutatja meg a szakítás pillanatát: amit látunk, az utána van. Magnús már elköltözött, és mégis ott áll a családi kirándulásokon, az ágy szélén, a konyhában. A gyerekek (a rendező saját három gyermeke) játszanak, lődöznek céltáblákra, kérdéseket tesznek fel, és olykor maguk is magyarázzák egymásnak, mi történik. A táj — délkelet-Izland fennsíkjai, fjordjai, hosszan változó évszakai — végig ott van a háttérben, a film ritmusát is részben az adja, ahogy a fény, a hó, a moha, a bogyók egymás után átveszik a képet. És mindennek a közepén ott van Panda, a család juhászkutyája, aki Cannes-ban elnyerte a Palm Dog díjat, és akinek jelenléte a film humorának és emberi melegének váratlan tartóoszlopa.
A film Pálmason negyedik nagyjátékfilmje a Téli testvérek (Vetrarbræður, 2017), a Fehér, fehér nap (Hvítur, hvítur dagur, 2019) és a Cannes-i Un Certain Regardon bemutatott Volaða land / Godland (2022) után — utóbbival szerzőként véglegesen beírta magát a kortárs európai szerzői film első vonalába. Pálmason a saját filmjeinek operatőre is, és az Ástin sem eftir er-t egy 35 mm-es kamerával forgatta, az autójában tartott maradék filmnyersanyagra: ami megfogta őt — egy lóhajsza, egy gombamező, egy tenger — bekerült a filmbe. A szakítás-narratíva szándékosan szilánkos, a néző sokszor maga sem tudja eldönteni, hogy egy közös családi nap éppen valódi pillanat-e, vagy emlék, vagy kívánság, vagy az izlandi mítoszok felől belopódzó látomás.
A film 2025 májusában Cannes Premiere szekciójában mutatkozott be, ahol Panda elnyerte a Palm Dogot; ezt követte az észak-amerikai bemutató Torontóban (TIFF), majd a New York Film Festival fő válogatása, a Londoni Filmfesztivál, a Viennale és a genti Film Fest Gent. Izlandot az Ástin sem eftir er képviselte a 2026-os Oscarokon a legjobb nemzetközi film kategóriában — a rövid listáig nem jutott, de a Rotten Tomatoes-on 100%-os kritikai mutatóval áll, az észak-amerikai jogokat a Janus Films vásárolta meg, és a kritikai konszenzus szerint Pálmason eddigi legszemélyesebb és egyik legfinomabb filmje: Házassági történet, Kramer kontra Kramer, A szabadság útjai — a műfaj nagy klasszikusai mellé teszik, azzal a megjegyzéssel, hogy itt nincs robbanás, csak egy kihűlt láng és az utána maradó, makacs melegség.