Fényes jövő
Megnézem az előzetest 1989 júliusában a világ minden tájáról fiatalok ezrei gyűltek össze Észak-Koreában az antiimperialista béketábor soron következő gigaeseményére, a 13. Világifjúsági Találkozóra. A román televízió kiküldött munkatársai nem sejthették, hogy a hidegháború és a szocialista világrend utolsó pillanatait rögzítik. Andra MacMasters káprázatos archív felvételeket felvonultató dokumentumfilmje páratlan betekintést enged a hidegháború legforróbb nyarának eseményeibe, miközben a világtól elzárt Észak-Korea egy eddig ismeretlen oldalát is feltárja.
A 'Bright Future' Andra MacMasters (korábban Andra Popescu) első nagyjátékfilmes rendezéseként kifejezetten erős szakmai figyelmet kapott: több fesztiválprogramba is bekerült, és a kritikák az archív anyaggal való invenciózus, gondolatébresztő munkát, illetve a korszakhangulatot „időkapszula-szerű” erővel megragadó montázst emelik ki. A visszhang gyakran dicséri a film ritka, belülről látott képeinek erejét és azt a finom iróniát, amellyel a „fényes jövő” ígérete mögötti történelmi feszültségeket láttatja — egyszerre látványos és józan, emberközeli és politikailag éleslátó munka.
→ IMDb adatlap