Az ünnepelt
Megnézem az előzetest 1975 nyara, egy névtelen mediterrán sziget, amely teljes egészében Marcos Timoleon tulajdona. A görög hajómágnás az egyetlen lánya, Sofia huszonötödik születésnapjára készül, és a szigetre lassan egybegyűlnek a vendégek: az angol író, aki azt szeretné, ha Marcos jóváhagyná a róla írt életrajzot; a Franco-hű spanyol márki és a fia, Sofia gyerekkori barátja; Olivia, a mostohaanya, akivel Marcos épp válóban van, és aki jó megállapodásért jött; valamint az öreg barát és háziorvos. A két nap alatt mindenki akar valamit, és a legtöbben Marcostól.
Halott nem lesz, csak burkolt fenyegetés és számítás — ettől függetlenül az egész úgy működik, mint egy Agatha Christie-regény: zárt hely, meghívott gyanúsítottak, mindenki hazudik valamiben. A szigeten tilos fényképezni, Marcos viszont orsós magnóval veszi fel azokat a beszélgetéseket is, amelyekről Sofia azt hiszi, biztonságos vonalon zajlanak. A film valódi tétje az apa és a lánya közti erőviszony: Marcos mindenáron meg akarja őrizni az örökségét, és ehhez le kell nyesnie Sofia szárnyait. Jiménez közben a gazdagság látványvilágát is szelíden kifigurázza — egy kevéssé étvágygerjesztő garnélával, egy elgépelt feliratú tortával.
Marcos szerepében Willem Dafoe látható: a figura nyilvánvalóan Onassisról mintázott, Dafoe viszont nem karikatúrát csinál belőle, hanem olyan embert, akiből váratlan pillanatokban átüt a gyász és a bizonytalanság. Van egy hosszú jelenete, amelyben egyedül táncol, és amíg tart, mintha eltűnne körülötte a világ. Sofiát a dán Vic Carmen Sonne alakítja (The Girl with the Needle), a többi szerepben Joe Cole (Birmingham bandája), Emma Suárez, Carlos Cuevas és a Dogtoothból ismert Christos Stergioglou látható.
A film Panos Karnezis 2007-es azonos című regényéből készült; a forgatókönyvet Jiménez Giorgos Karnavasszal és Nicos Panagiotopoulosszal írta, és a főhős előtörténetének nagy részét elhagyták, hogy a jelen intrikáira maradjon idő. Az operatőr Gris Jordana, a felvételek Korfun és Athénban készültek. Emma Suárez már Jiménez első filmjében, a Ventanas al marban is szerepelt.
A világpremier 2025 augusztusában volt a Locarnói Filmfesztivál Piazza Grande szekciójában, ezt követte a szarajevói fesztivál szabadtéri programja. A kritika megosztott: a Screen Daily „a hedonizmus és a szívfájdalom stílusos meséjének" nevezte, a Guardian öt csillagból hármat adott rá és magabiztos, jól felépített filmnek találta, a RogerEbert.com kritikusa viszont úgy összegzett, hogy még Dafoe sem menti meg az estélyt. Ami biztos: Dafoe alakítása.
→ IMDb adatlap