Lichter Péter bemutatja: Az ember gyermeke

2027-ben az emberiség tizennyolc éve nem tud gyereket nemzeni. A világ háborúkba és összeomlásba csúszott, Nagy-Britannia rendőrállammá alakult, a menekülteket táborokba zárják, és a hírekben épp azt jelentik be, hogy meghalt a Föld legfiatalabb embere. Ebbe a világba érkezik Theo, egy kiégett hivatalnok, akit a volt felesége kér meg, hogy juttasson ki az országból egy fiatal nőt. A nőt Kee-nek hívják, és terhes.

A film jövője jövőre van. Cuarón nem véletlenül tolta ilyen közel: azt az utasítást adta a látványtervezőknek, hogy ez a film „a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) ellentéte" — vagyis semmi csillogás, semmi repülő autó, a jövő nézzen ki pontosan úgy, mint a jelen, csak fáradtabban és kopottabban. A londoni látképbe utólag illesztették be a Shardot, amely a forgatáskor még nem állt, de a film ideje alatt már állni fog; a háttérben ott futnak a 2012-es olimpia utalásai, mert Londont pár hónappal a forgatás előtt jelölték ki rendezőnek. Ez a döntés az oka annak, hogy a film húsz év alatt nem elavult, hanem beérett.

Ami miatt filmtörténeti hivatkozási ponttá vált, az a hosszú beállítás. Az országúti rajtaütés négy perc hét másodperc, a bexhilli utcai harc, amelyben Theo egy dúló ütközeten átgyalogolva keresi a lányt, hat perc tizennyolc, a szülés jelenete három perc tizenkilenc. A folyamatosság részben illúzió: a trükkcsapat több felvételt varrt össze — a rajtaütést hat részletben, négy helyszínen, egy hét alatt vették fel, öt láthatatlan digitális átmenettel —, és a filmhez több mint száz ilyen effekt készült. Cuarón maga is elismerte: „Talán elárulok egy nagy titkot, de néha többről van szó, mint aminek látszik." Az utcai harc beállítására tizennégy nap felkészülés kellett, és minden újrafelvétel öt órát vett igénybe. Egy közben a lencsére fröccsent vért Emmanuel Lubezki operatőr beszélte rá a rendezőt, hogy hagyja benne — máig ott van a képen.

Cuarón sok mindent nem magyaráz el, és ez szándékos. A film soha nem mondja meg, mitől lett meddő az emberiség. „Van egy fajta mozi, amit utálok, az, amelyik magyarázatokból áll — ez ma már a lusta olvasók médiuma" — mondta erről. A meddőség nála nem tudományos probléma, hanem metafora: a remény lassú elszivárgása. Ugyanígy hagyta nyitva a befejezést is: aki reménykedő ember, sok reményt fog látni benne, aki nem, az teljes reménytelenséget.

A film 2006-ban megbukott. A forgalmazó gyakorlatilag marketing nélkül dobta be a díjszezonba, a mozikban alig hozta vissza a költségeit, három Oscar-jelölést kapott, díjat egyet sem. Aztán elkezdett nőni. Slavoj Žižek a DVD-kiadás kísérőanyagában azt mondta róla, hogy a késői kapitalizmus ideológiai kétségbeesésének legjobb diagnózisa; a BBC 2016-os, százhuszonhét kritikus szavazatából összeállított listáján a 21. század tizenharmadik legjobb filmje lett, és a New York Times 2025-ös hasonló listáján is a tizenharmadik helyre került. Van, amit csak utólag lehet megnézni rendesen — ez a film ilyen.