Scream! After Dark ⎜ Skinamarink

1995-öt írunk. A négyéves Kevin és a hatéves Kaylee az éjszaka közepén ébred, és nem találja az apjukat. Aztán észreveszik, hogy a ház is fogy: eltűnnek az ablakok, az ajtók, végül a tárgyak. A gyerekek lemennek a nappaliba, bekapcsolják a tévét, és rajzfilmeket néznek a sötétben. A film nagyjából ennyit mond el hagyományos értelemben — a többi mennyezet, sarok, folyosó és félig látható részlet, egy katódsugárcsöves televízió fényében. A párbeszédek jó része alig hallható, ezért felirat közvetíti őket; a nézőnek végig a saját szeme és füle után kell mennie.

Kyle Edward Ball korábban egy Bitesized Nightmares nevű YouTube-csatornát vezetett, ahová a nézők beírták a rémálmaikat, ő pedig leforgatta őket. A Skinamarink abból nőtt ki, ami a beküldött álmokban újra és újra visszatért: a szülők eltűnnek, a gyerek egyedül marad a házban, és van ott valami. A film előtt egy rövidfilmmel, a Heckkel (2020) tesztelte az ötletet. A forgatás egy hétig tartott 2021 augusztusában, tizenötezer dollárból, amelynek nagy részét közösségi finanszírozásból szedték össze — Ball edmontoni gyerekkori házában, a saját gyerekkori játékaival, jórészt a bekapcsolt televízió fényénél. A tévében futó rajzfilmek mind közkincsek, ahogy a cím alapjául szolgáló gyerekdal is: Ball a Macska a forró tetőn (Cat on a Hot Tin Roof, 1958) egyik jelenetében hallotta meg, és annyit változtatott az írásmódon, hogy a dalra kereső gyerekek véletlenül se találjanak rá a filmjére.

Ball hivatkozási pontjai nem a horrorból jönnek: Chantal Akermant, Stan Brakhage-t, Maya Derent, Kubrickot és Lynchet nevezte meg, a formára pedig Michael Snow Wavelengthje (1967) hatott. Az egyetlen műfajon belüli minta a Fekete karácsony (Black Christmas, 1974) volt — az operatőrének, aki nem látta a filmet, Ball így magyarázta a beállításokat: „ez az én Fekete karácsony-svenkem".

A film 2022 júliusában, a montreali Fantasia fesztiválon debütált, majd egy másik fesztivál online platformjáról kiszivárgott a net­re. Innen indult a története: YouTube-ra töltötték fel újra meg újra, részletei TikTokon és Redditen terjedtek, és néhány hét alatt a valaha készült legijesztőbb film híre lett belőle — a Blair Witch Project (Ideglelés, 1999) óta nem volt hasonló. Az IFC Midnight 2023 januárjában hatszázhuszonkilenc mozivászonra vitte, a bevétel pedig kétmillió dollár fölé kúszott. A kritika többsége mellé állt: a Rotten Tomatoes összesítésében százharminchét kritikából a fenntartások ellenére is nagy többség pozitív, a Rolling Stone pedig „a csendes horror csúcsának" nevezte, „mert eleve tudja, hogy a képzeletünk elvégzi a munka felét". A közönség viszont máig kettéválik rajta, és nem véletlenül: aki hagyományos horrort vár, csalódni fog. A Guardian kritikusa például egyszerűen unta.