A kórus

A 11 éves Stet nehéz időszakát éli, amit tovább nehezít édesanyja váratlan halála. A fiú zabolázatlan természete mögött tanára azonban látja a tehetséget. Stet-nek fantasztikus énekhangja van, azonban tehetsége kibontakoztatásához szükség lenne számára a megfelelő képzésre, amit az ország első számú amerikai fiúkórusában kaphat meg. A Nemzeti Fiúkórus Akadémia vezetője is látja benne a tehetséget, és a bentlakásos iskolában igazi mentorává válik a fiatalnak. Előtte azonban még a fiúnak meg kell békélnie életével, és megtalálnia a közös hangot a tanárával.

François Girard (Thirty Two Short Films About Glenn Gould, The Red Violin – utóbbi Oscar-díjas zenével) a zenét itt is nem háttérként, hanem szervező erőként használja: a Boychoir egy sérült, kontrollálhatatlan fiú története, akiben egy elit fiúkórus vezetője (Dustin Hoffman visszafogott, fegyelmezett jelenléttel) felismeri a nyers tehetséget.

A film a 2014-es Toronto International Film Festival programjában debütált, kritikailag megosztó fogadtatással – gyakran emelik ki a kórusjelenetek erejét, a „mennyei” hangzást és a színészi játékot (Kathy Bates, Debra Winger, valamint a főszereplő Garrett Wareing intenzív, nyers alakítása), miközben a történet klasszikus, kiszámítható ívét többen kritizálták; ami megmarad, az a fegyelem és kifejezés közti feszültség, és az a kérdés, hogy egy gyerek mit kezd egy hanggal, ami előbb talál rá, mint hogy saját élete egyáltalán formát öltene.