Nem én vagyok

Zhang Ge kínai származású, Magyarországon élő rendező első nagyjátékfilmje szokatlan szögből közelít a családi dráma műfajához: a Ganz-telep zárt, sajátos szabályok szerint működő kínai közösségében játszódó történet egy testvérpárról szól, akik szó szerint kénytelenek megosztani egymással a saját testüket. Shanshan (Cui Sissy), a tehetséges zongorista lány az ösztöndíj és Párizs felé tart; öccse, Lang (Li Chade) a folyamatos lázadásba menekül apjuk, Song hagyománytisztelő szigora elől.

Egy félresikerült sámáni rituálé után Lang lelke a nővére testébe kerül, és a két testvér hamar rájön, hogy egyszerre csak egyikük tud uralkodni a közös testen — a másik tehetetlen megfigyelő. Ami gyerekes civódásnak indul, gyorsan rivalizálássá, majd élet-halál harccá fokozódik a film belső, szellemvilági színterén, amely apjuk raktárának torz, gyerekkori traumákkal teli változataként jelenik meg.

A rendező ebben az ön- és testen belüli kétértelműségben látja az identitás radikális széthasadását: „mi történik, amikor megbomlik az egység, és az ember saját magával kerül konfliktusba […] amikor már nem férsz el saját magadban, mert az identitás szétfeszíti a testedet is" – fogalmazott Zhang Ge a sajtóanyagban. A film négy egymásra rakódott valóságszinten dolgozik – magyar világ, magyar-kínai negyed, hagyományos kínai szellemvilág és a testvérek alagsori mikrokozmosza –, és ezeket markáns színkódokkal, váltakozó képi nyelvvel választja el: a magyar tér szaturált, a kínai mitikus tér erős fekete-fehér kontrasztban, a testvérek otthona narancsos derengésben úszik (operatőr: Bántó Csaba és Táborosi András).

A kilencvenkilenc perces, magyar–kínai koprodukcióban készült alkotás 2026 februárjában a 45. Magyar Filmszemlén debütált, és telt házzal fogadták a Corvin Moziban. A forgatókönyvet Zhang Ge a műfaji dramaturgként végzett Magai Miklóssal közösen írta — utóbbi hozta a hollywoodos szerkezetet, a rendező pedig a kelet-ázsiai hagyományt, többek között Stephen Chow abszurd humorát, amelyet a Filmtett kritikusa szerint Zhang Ge „tudatosan vesz véresen komolyan, ettől pedig ironikussá, már-már szatirikussá válik". A producer Csényi Kati ars poétikája szerint a cél „láthatóvá tenni a láthatatlant" — a Magyarországon élő, hozzávetőleg húszezres kínai közösségről alig készül film, és a Nem én vagyok egyik tétje épp ennek az érintetlen nézőpontnak a vászonra hozása.

A Filmtett dramaturgiai fókuszvesztést vet ugyan a film szemére, de a kritika szerint „minden hiányossága ellenére […] az elsőfilmes Zhang Ge fontos alkotó lehet a mai magyar film frissülése, változatossága szempontjából". Főbb szerepekben Cui Sissy, Li Chade, Yu Debin, Polgár Csaba és Fuchs Benjamin; a zenét Bartha Márk és Dányi Krisztina jegyzi.