Az erőd

1943-ban a svéd állam minden háztartásba eljuttatott egy füzetet Om kriget kommer — Ha jön a háború — címmel: mit kell tenni a légiriadótól az ellenállásig. Karl-Göran Perssont, egy skåne-i mezőgazdasági munkást a füzet képei nem hagyják nyugodni. Elkezdi betonnal és ócskavassal beborítani a saját házát — nem magának épít menedéket, hanem az egész falunak, arra az esetre, ha jön az ellenség. Éveken át gyűjti a fémet, a nyugdíját cementre költi, a ház lassan páncélba öltözik. Közben a jelen és az elképzelt pusztulás összecsúszik benne, az építkezés pedig megszállottsággá válik. A háború soha nem érkezik meg. Az épület viszont ott marad.

A történet igaz, és a rendezőhöz személyesen kötődik: John Skoog gyerekként hallott róla, mert Persson a szülőfaluja, Kvidinge közelében élt. A környéken félig szentként, félig őrültként emlegették — olyan emberként, akinek a jóindulata és a téveszméje ugyanabból a forrásból jött. A füzet pedig nem történelem: Svédország 1943 óta ötször küldte szét minden háztartásba, legutóbb — immár Om krisen eller kriget kommer címmel — 2024 októberében.

Skoog 2014-ben már készített ebből egy tizenöt perces filmet, ugyanezzel a címmel; azzal nyerte el az Art Baselen a Baloise művészeti díjat. Tizenkét évvel később tért vissza az anyaghoz. A film egyébként sem áll önmagában: része egy nagyobb munkának, amely a félelemről és a gondoskodásról szól, és amelyhez kiállítások is tartoznak — a bécsi mumokban és a malmői Moderna Museetben egyaránt Värn címmel. Skoog képzőművészként végzett a frankfurti Städelschulén, és a 2019-es Ridge (Säsong) című filmjével nyert a koppenhágai CPH:DOX-on; ez az első fikciós nagyjátékfilmje.

Perssont Denis Lavant alakítja — Leos Carax állandó színésze, a Holy Motors és a Rossz vér főszereplője —, ami első hallásra meghökkentő választás egy svéd parasztember szerepére, és pontosan ezért működik: Lavant teste és arca önmagában elmond mindent egy emberről, aki egyedül dolgozik valamin, amit senki más nem ért. A film fekete-fehérben, valódi filmszalagra készült. A producerek között ott van Ruben Östlund produkciós cége is.

A világpremier 2025-ben, a San Sebastián-i filmfesztiválon volt, az északi bemutató a Göteborgi Filmfesztivál skandináv versenyprogramjában; innen jutott el a glasgow-i fesztiválra is. Svédországban 2026 februárjában került a mozikba, Skoog pedig idén megkapta a Bo Widerberg-ösztöndíjat. A kritika a hangulatteremtést és a képek szépségét emelte ki, és többen írták, hogy a film egyszerre nemes, kilátástalan és magányos vállalkozásról szól — ahogy maga a főhőse is.

→ IMDb adatlap