Ez nem én vagyok

Az Ez nem én vagyok egy öntörvényű, kirobbanó energiájú filmes válasza Caraxnak, arra a kérdésre, hogy hol tart most, több mint negyven évvel az első filmje után. A kérdést valóban feltették neki, egy végül meg nem valósult kiállítás anyagához, amit eredetileg a Pompidou központba szántak, ő pedig elgondolkodott a válaszon, majd elkészítette a Leos Carax: Ez nem én vagyokot. Carax saját szavaival: “Ez az én önarcképem, de én az enyémet tükör nélkül csináltam. Ez egy önarckép, hátulról nézve. Vagy, mint egy sok évvel ezelőtti álomban: hogy lehet, hogy látom magam abban a tükörben, még akkor is, ha a szemem csukva van? És amikor megnézem a tükörben, a szemem valóban csukva van.”

Leos Carax legújabb alkotása egy 41 perces, rendkívül személyes és önreflexív esszéfilm, amelyben a rendező szinte játékosan ugrál saját életművének különböző elemei között. Ez az egyedi műfaji kísérlet tele van zenei betétekkel, és gyakran újrahasznosítja korábbi filmjeinek motívumait, vizuális és narratív megoldásait. Carax ezzel a filmmel saját karrierjének rétegeit tárja fel, mintegy áttekintve és újraértelmezve a maga által teremtett világokat. Az alkotás nemcsak a rendező művészi pályájának summázata, hanem egy vibráló, merész és szabad formajáték, amely egyszerre emlékeztet és újradefiniálja azt a stílust, amely Leos Caraxot mára egyedülálló filmes alkotóvá tette.