Renoir

Tokió külvárosa, 1987. A 11 éves Fuki édesapja, Kejdzsi halálos beteg, újra és újra kórházba kerül. Édesanyja, Utako teljes állásban dolgozik, miközben férjét is ápolja, és állandó stresszben él. Az élénk fantáziájú Fuki sokat van egyedül, egyre jobban kezd érdeklődni a telepátia jelensége iránt, és fokozatosan elvész saját képzeletének birodalmában...

Chie Hayakawa új filmje, Renoir, a 78. Cannes Film Festival hivatalos versenyprogramjában debütált, ahol a Palme d’Or-ra is esélyes volt – ezzel Hayakawa a japán filmek közül egyedüliként szerepelt a fő versenyben 2025-ben. A történet egy 11 éves tokiói kislány, Fuki szemén keresztül meséli el a gyermeki világ és a családi krízis párhuzamait: miközben a családja szétesőben van, Fuki élénk képzelete és kíváncsisága révén keresi a kötődést és a megnyugvást. 

A filmben Yui Suzuki tűnik ki mögöttes erővel Fuki szerepében, míg Lily Franky és Hikari Ishida a szülőket alakítja, akik saját életük súlya alatt küzdenek a mindennapokkal. Kritikusok szerint Hayakawa rendezése a személyes emlékeket és érzelmeket impresszionista, finoman sugallt jelenetekben ragadja meg, eltávolodva a klasszikus narratívától, és inkább a karakterek belső folyamataira, hangulatokra összpontosít – ez a strukturális megközelítés különbözteti meg korábbi, például a sci-fi elemeket is tartalmazó Plan 75-től.