A szerelem fáj

Egy félénk, szabálykövető kisvárosi srác (Harry Melling) élete fenekestül felfordul, amikor megismerkedik egy titokzatos, karizmatikus motorossal (Alexander Skarsgård). A váratlan találkozásból hamarosan különös, egyre mélyülő kapcsolat bontakozik ki, ami magával húzza őt egy ismeretlen, izgalmas és olykor félelmetes világba. Az elsőfilmes Harry Lighton merész, mégis finoman árnyalt mozija elnyerte a Cannes-i Fesztivál Un Certain Regard szekciójában a Legjobb forgatókönyv díját.

A film azért vált több mint egy egyszerű queer romantikus történetté, mert nyíltan és érzékenyen ábrázolja a BDSM és dom-sub kapcsolat dinamikáját – még akkor is, ha ez sok nézőben előítéleteket és vitát ébresztett arról, hol húzódnak a határok a kontroll, a beleegyezés és a vágy között. Lighton nem csupán szexjeleneteket mutat, hanem a szereplők érzelmi küzdelmeit és sebezhetőségét helyezi előtérbe; a szubkultúrát realisztikusan és ítélkezésmentesen közelíti meg, részben valódi közösségi tanácsadók bevonásával, így a film nem érzékelhető karikatúraként vagy öncélú provokációként. Ez a nyitottság a BDSM-szubkultúrára és a queer kapcsolatok ábrázolására – humorral és emberi mélységgel – ritka a mainstream filmek között, és ezért tartják sokan a Pilliont mérföldkőnek a szexuális identitás és intim dinamika megjelenítésében a kortárs moziban.